A próféta éneke

Szeptemberi közös könyvünk A próféta éneke Paul Lynch tollából Bartók Imre által fordítva.

Yesteryear

Natalie kifelé a tökéletes főállású anya: kovászoskenyér, natúr ruha, ötmillió követő. Belül egy nő, akinek szülés után azonnal futócipőt nyomtak a kezébe, és aki a szülés utáni depresszió csendjében meghozta élete legmagányosabb elhatározását: addig tetteti a tökéletes feleség szerepét, amíg egyszer igazzá nem válik.

Szerethetünk valakit „parancsra” – és bűn, ha az anyai szeretet nem az első pillanatban alakul ki?

Egy reggel 1855-ben ébred, és a történet onnantól egyszerre nyugtalanít és tart fogva – miközben egymás után dönti le a tabukat, amikről hallgatni szoktunk.

A könyv nem gúnyrajz, Natalie nem gonosz, nem is áldozat: egy tragédia hőse, akit megannyi tabut döntögetve a nem rá illő szerep tör össze – testben, elmében, lélekben.

Számomra a legfájóbb gondolat: a vallás és a patriarchátus legpusztítóbb terméke az a hit, hogy a megváltás a férfiak általi elfogadásban rejlik. Ezért formáljuk magunkat kedvesre, alakíthatóra, tisztára az ő igényeiknek, míg végül már az ő szemükkel nézzük és az ő mércéjükkel ítéljük meg önmagunkat.

A történet két csendes igazsággal enged el: aki a megváltását másoknak való állandó megfelelésben keresi, lassan eltűnik a saját életéből – önmagunkat csak saját magunk által kaphatjuk újra vissza.

Lost Lambs

Kisasszonyok, Shameless-kiadásban:

Olvasás közben végig ez a sorozat járt a fejemben – ugyanaz a pimasz, borotvaéles humor és ugyanaz az intelligencia: a poénok mögött hajszálpontos megfigyelések arról, hogyan siklik félre egy család.

Számomra ez a könyv a figyelem lélektanáról szól: A szereplők ugyanannak a sebnek más-más arcát mutatják: az apa a mélyponton talál rá újra önmagára, az anya megtanulja, hogy a szabadság fantáziája nem egyenlő a boldogsággal, a három lány pedig megmutatja, hányféle hangon kiálthat segítségért egy gyerek – anélkül, hogy bárki meghallaná.

A regény legszebb tanulsága, hogy a sebeink nyomot hagynak, de a fény átszűrődik rajtuk – egy család nem attól működik, hogy tökéletes, hanem attól, hogy a végén összetart.

Ha szeretted a Shameless-t, vagy szereted a fekete humorral átszőtt, görbe tükröt tartó, meleg szívű családtörténeteket – ezt a könyvet neked írták! 

Ti szerintetek mi tart össze igazán egy családot?