Lotti, a tölgytündér

Egy mesekönyv, ami pont arról szól, amit felnőttként is a legnehezebb: elengedni.

Lotti a tölgyfájuk lombját lakja, ott van minden, amit ismer és szeret – aztán megérkezik az ősz, és a szüleinek meg kell hozniuk a döntést: tovább kell költözniük.

Ami számomra a legszebb: nem sürgetik, nem ígérnek varázslatot, nem akarják semmibe venni vagy lekicsinyíteni a félelmeit – csak megvárják és hagyják, hogy annyi idő alatt barátkozzon meg a gondolattal a saját ütemében, amennyire szüksége van.

A könyv legfontosabb üzenetének gondolom, hogy az évszakok cserélődése ugyanolyan törvényszerű, mint az, hogy néha el kell búcsúznunk valamitől, amit szeretünk. A bátorság nem attól születik meg, ha valaki elhessegeti a félelmünket, hanem attól, ha van, aki nyugodtan meg árja, míg mi a magunk ütemében dolgozzuk fel.

Szabó T. Anna fordításában ringató, verses mese lett belőle, az illusztrációkról pedig nehéz elszakadni: mohazöld levelek, piros gombakalapok, apró erdei zugok.

Ha nálatok most költözés, óvodakezdés vagy bármilyen nagy változás készülődik vagy csak szeretnétek az évszakváltárabhangolódni – ez a könyv csendben átölel és átsegít rajta.